Horgászat a Tiszán

 Az alábbiakkal azoknak a horgászoknak szeretnék segíteni, akik most ismerkednek a folyóvízi horgászattal. Sokszor talán gügyögősen egyértelműnek tűnnek a leírt gondolatok azoknak, aki már előfordultak a folyóparton, ezért hangsúlyozom, ez az írás nem nekik szól. Ha nekik egy-két ötletet, tippet tudok adni, akkor már elégedett leszek. Jómagam 22 éve váltottam először horgászengedélyt, és már gyermekként is a szegedi Tisza-szakasz volt legkedveltebb horgászvizem, ezen írás ezekre a tapasztalatokra támaszkodik, erre a szakaszra érvényes elsősorban, de bárhol is lépünk a folyóvizek partjaira, az alábbiakat figyelembe véve nem fogunk nagyot tévedni. Amennyiben mégis, akkor meg nyugodtan lehet rám hivatkozni.

Tisztában kell lennünk azzal is, hogy ezeken a folyószakaszokon nem csak mi horgászok tartózkodunk, motorcsónakázókkal, kajakosokkal, kutyasétáltatókkal vagy csak sétálgató emberekkel osztozunk a vízen és partjain. Amikor későbbi horgászhelyeinket keressük, tudjuk azt, hogy ők is ott lesznek, ezért azt javaslom, már ekkor úgy tervezzük meg későbbi horgászatainkat, hogy kevésbé zavarjanak minket. Egy langymeleg májusi délutánon egy belváros közeli helyen ne vágyjunk magányra, no de ez a hely tökéletes lehet egy esős kora hajnalon vagy egy téli menyhalazás alkalmával, hiszen ilyenkor a könnyű megközelítés nekünk is fontos lehet.

Amikor megvan az irány, induljunk neki, de még ne akarjunk horgászni, derítsük fel a terepet!

Hogyan kezdjünk hozzá?

Először is tervezzünk és tájékozódjunk! Amikor valaki elhatározza, hogy a Tiszán fog horgászni, talán megriad a hatalmas víztől, pedig nem a Magyarországi 580 folyamkilométert kell megismernie, bőven elég, ha a lakhelyéhez legközelebbi 5-7 fkm horgászati lehetőségeit térképezi fel. Vegyünk elő egy térképet, vagy keressünk egyet az Interneten, és tekintsük át hol is lakunk, merre is indulhatunk. A Tisza folyóvíz, az áramlástani törvényszerűségek gyönyörűen megmutatják nekünk, hogy mire is számíthatunk. A kanyarok külső ívén mélyebb, sodrósabb vizet, agyagos, meredek partoldalakat és partvédő kövezéseket találhatunk. A kanyarok belső ívén sekélyebb, akár iszapos vízre, homokos partokra bukkanhatunk. Az egyenes folyószakaszok általában egyenletes mederviszonyokat, lassan mélyülő partoldalt, akár a vízpartig tartó bokorsort teremtenek. Természetesen minden mederalakulatnak megvannak a haltartó helyei, amelyeket rövid utánajárással mi is megtalálhatunk

Csupán Budapesten vagy környékén horgászó sporttársak el sem tudják képzelni, mi a tiszai horgászás. A szőke Tisza középszakasza kanyargós, szeszélyes folyásával magában véve nem szép, de kettészelt kanyarulataiból már vadregényes, haldús mellékágak, ú.n. „Dögtiszák” alakultak, amelyek részben közvetlenül, részben zsilipek révén érintkeznek a szabályozott „Új Tiszával”.

Ezek a beszögellések a rablóhalak tanyái. Kellő megfigyeléssel megállapítható, milyen halfajok fészkelték be magukat az ilyen „tanyákra” s akkor azután munkához láthat itt a horgász. Tiszaug Szolnok és Csongrád között fekszik, színtiszta magyar falu, buzogányostornyú, református templomával szinte középpontja a környék halászainak, kik is fenékzsinórral ás varsákkal “dolgoznak” és gyakran szép példányokat fognak.

 egyik ilyen régi Tisza kanyarulat, amely csak zsilipen érintkezik a folyóvízzel, 100-120 méter széles és kb. 6 km hosszú félkörben mindkét partját sás, nád ás káka, helyenkint hínár és sulyom nőtte be, süllőben, csukában, sügérben, vörösszárnyú koncérban, compóban ás rákban pedig annyira gazdag, hogy szinte bámulnunk kell rajta. Különösen a compót kell kiemelnem, amely kilós ás azon felüli súlyban fogható, továbbá a sügért, amelyből szerencsés voltam hét darabot egyenkint 70-90 dekás súlyban foghatni.

A sügerek fogása egyébként könnyű, de sajátságos is ; a vízben ugyanis annyi az apró hal, hogy szinte nyüzsög ás mégis csaknem biztosan fogható a sügér döglött halacskákkal vagy keszeg oldalából hasított csuszaalakú haldarabbal. Jellemző azonban, hogy a nádas mellett 10-15 dekásnál nagyobb nem akad a horogra ás a fent említett hét darabot ritka között sikerült fenékre eresztett kis hallal, nagy egyes horogra kapnom és csekély ellenállás után csónakba emelnem.

Ponty nincs ebben a Dögtiszában, illeve van, de elsatnyul, mert szűkös természetes táplálékán kívül semmije sincs. A halász is csak siránkozik a pontyhiány miatt, de arra nem gondol, hogy nevelni lehetne. Így hát a pontyfogás nekem sem sikerült. Ezzel kapcsolatban tanulságosnak tartom a Heinz-féle német könyv ama részét kiemelni, amely szerint „a ponty irtózik a kátrányos dolgoktól” – lehet ugyanis, hogy a halászok varsáiba csak azért nem kerül ponty, mert a varsák fonala és rúdja is kátránnyal van itatva. A compó ellenben kutat a kátrányszagú élelem után ás innen magyarázható a compó fogás sikeres volta.

Egy másik Dögtisza téli kikötő-szerűen érintkezik a folyóvízzel, de torkolata hálóval vai elfogva ás így a benneszorult nagy halak szinte tehetetlenül várják az elmaradhatatlan őszi halászatot. Ez a Tisza-rész romantikus fekvésével, a környéken tanyázó gólyapárokkal, gémekkel, sárgarigókkal, vadgerlékkel ás sok más szebbnél szebb madarával annyira elbájolja a természet imádóját, hogy szeretne leborulni a Teremtő e csodás alkotása előtt. Partjai a legszebb tengerit, nyári ás őszi gyümölcsöst, szőlőt, legelőt termik, mélyebben fekvő helyei pedig őserdő sűrűségű fákkal ás cserjékkel borítván ás a lejtős partról a legszebb horgászás csábít a letelepedésre.

Itt már van ponty ! Nem kell ezeknek málé vagy szemes tengeri, csak jó fürge vörösbarna giliszta, amellyel még feneket sem ért a hehajított horog és már rajta veszt a kisebb vagy nagyobb ponty. Ilyen ős, hasonlóan haldús része bőven van a Tiszának.

Figyelmébe ajánlom tehát a Szolnok és Csongrád közé eső szakasz környékére utazó sporthorgász társaimnak, ne mulasszák el horgaikat magukkal vinni, mert ha csak rövid idő áll is rendelkezésükre, szívesen gondolnak majd vissza az ott elért sikerekre. Különösen kedves emlékem az a folyó Tiszán töltött délelőtt, amikor ugyanazzal a gilisztás horoggal ötféle halat fogtam: harcsát, pontyot, kis kecsegét, sügért és keszeget. Pedig a giliszta itt a folyó Tiszán nem is a legjobb csalétek, a halnak itt a Tiszavirág álcája a csemegéje és ezzel szokták a halászok a fenékhorgaikat bőségesen megrakni

Kategória: Nincs kategorizálva | Szóljon hozzá most!